Ki ne szeretné az édességet? Valljuk be, szívesen jutalmazzuk meg magunkat valamilyen nassolnivalóval munka közben vagy után, megmérettetések alatt általában bekészítünk egy csokit, vagy egy müzliszeletet, és a gyermekeinket is ezzel motiváljuk vagy honoráljuk. Sütizünk, ha ünneplünk, de ha stresszesek, fáradtak vagyunk, akkor is jól jön az édesség. Le tudnánk mondani ezekről a pillanatokról? Lehet, de nem szívesen. Mekkora problémát vonhat maga után a cukorfogyasztás? Egyáltalán miért hasonlítják egyesek a cukrot a kábítószerhez?
Fontos, milyen cukrot fogyasztunk?
Vannak, akiket abszolút nem foglalkoztat, miben mennyi cukor van, kiváltképp, hogy milyen, természetes vagy mesterséges édesítőszer, hagyományos vagy barnacukor, gyümölcscukor, xilit, sztívia, agávé- vagy juharszirup, és még sokáig sorolhatnánk. Egyesek csak édesítőszert vagy természetes édesítőt használnak, mások minden terméken megnézik az összetevők listáját, megpróbálják teljesen száműzni a cukrot. Érdemes egyáltalán foglalkozni a cukrok milyenségével? Szakemberek és az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján, nagyon is érdemes.
Hozzáadott cukrok
Már 1989-ben figyelmeztetett a WHO, hogy a „szabad cukrok” a napi bevitt összes kalória kevesebb mint 10%-át tegyék ki, ugyanis ez csökkenti a túlsúly, az elhízás, különböző betegségek, illetve a fogak romlásának kockázatát. Mik ezek a „szabad cukrok”? Nemcsak a mézben vagy gyümölcslevekben természetesen előforduló cukrokra kell gondolni, hanem az ételekhez és az italokhoz adott cukrokra is!
2015-ben a WHO már azt javasolta, hogy kevesebb mint 5%-ra csökkentsük a napi cukorbevitelt, ami kb 6 teáskanálnyi cukornak felel meg. Az átlag ennél jóval többet fogyaszt, aminek a nagy részét gyümölcslevek, energiaitalok, alkohol, édesített tea vagy kávé teszi ki, másrészt a különböző nassolnivalók. Nagyon résen kell lennünk. Nem biztos, hogy rosszul teszi, aki a bolti ételek összetevőit tanulmányozza, hiszen a kenyértől kezdve a chipseken át a natúr joghurtokig mindenben megtalálhatjuk a cukrot valamilyen formában. Ilyen a glükóz, a dextróz, a maltóz, a rizsszirup is, és ez csak a sor eleje.
Okozhat függőséget a cukor?
A dél-amerikaiak évezredek óta rágcsálnak kokaleveleket, amelynek a kávéhoz vagy a zöld teához hasonló enyhe élénkítő hatása van. Viszont a kokalevélből kinyert kokain fogyasztása a levelekkel ellentétben komoly függőséghez vezethet. De mi köze ennek a cukorhoz?
Ha nassolhatnékunk van, valljuk be, nem banánt vagy édesburgonyát választunk. Az izolált, finomított cukor lehet az oka, hogy az emberek inkább a kólához nyúlnak vissza, mint mondjuk egy cső kukoricához. Sokszor hasonlítják a túlzott mértékű cukorfogyasztást a drogfüggőséghez, s ezt kutatásokkal is alátámasztották. PET-vizsgálat útján képesek vagyunk mérni az agyi aktivitást, ennek segítségével kimutatták, hogy túlsúlyos embereknél csökken a dopamin-receptorok érzékenysége – ami egy boldogsághormonnak nevezett, az agyban termelődő vegyület – sőt, minél több súlyfelesleg van valakin, annál alacsonyabb a dopamin szintje. Ugyanez figyelhető meg alkoholistáknál és kokainfüggőeknél is, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a dopamin receptorok csökkenését a függőséggel asszociálják.
A cukor hatása a dopaminra
Az agyunk öröm- és jutalomközpontjának egyik fontos eleme a dopamin, amely elősegíti az élvezet, a motiváció érzését, ezért szeretünk enni is, aminek evolúciós oka van. Az életben maradáshoz az agyunk rávette őseinket, hogy egyék meg, amit találtak, amikor nem volt sok étel fellelhető. Manapság elég széles az ételválaszték, s a cukor szinte mindenben fellelhető.
A dopamin szerepet játszik a függőség kialakulásában is. Ha valamilyen cselekvés hatására több dopamint termel a szervezet, amely nagyfokú örömérzettel társul, akkor azt a cselekvést meg akarjuk ismételni, hogy újra átéljük ezt az érzést. Viszont minél gyakrabban ismételjük, az agyunk is alkalmazkodik, oly módon, hogy elkezd kevesebb dopamint termelni, s így gyakrabban, illetve nagyobb mennyiségben fogjuk ismételni a cselekvést, hogy ugyanabba a felfokozott állapotba kerüljünk.
A cukor pedig hatással van az agy jutalom központjára, s már szinte kényszeresen fogyasztunk édes ételeket, még akkor is, ha olyan negatív következményekkel társul, mint az elhízás, fejfájás vagy akár hormonális problémák. Egy patkányokon végzett kísérlet során kimutatták, hogy az agy több neuront aktivált a jutalom-központban, mikor Oreót fogyasztottak a patkányok, mint mikor kokaint adtak nekik. Egy 2008-as princetoni kutatásból pedig kiderült, hogy a patkányok függővé válhatnak a cukortól. Francia kutatók arra is fényt derítettek, hogy cukorfogyasztás után sokkal nagyobb jutalmat, örömet érzünk, mint amit a kokain hatása fejt ki az agyban.
Mi a megoldás?
Mit tehetünk, ha nem akarjuk megfosztani magunkat az édes ételek nyújtotta élvezettől? Nehéz elkerülni a cukrot, hiszen mindenki számára elérhető, nem egy tiltott, illegális szerről van szó, sőt, szinte mindenben megtalálható. De minél koncentráltabb, finomítottabb formában fogyasztjuk a cukrot, annál ártalmasabb a szervezet számára. A cukor természetes formában, gyümölcsökben, zöldségekben a legelőnyösebb számunkra, hiszen így nemcsak a nagymértékű vércukor ingadozás is elkerülhető, de sokkal laktatóbb is, és nem fogjuk azt érezni egy alma vagy banán után, hogy még hármat megennénk. Preferáljuk a teljes értékű ételeket, édesítsünk sütiket gyümölccsel (a datolya például egy egészséges és kellően édes alternatíva), csökkentsük az édesítőszerek használatát, így ízlelőbimbóinkat is hozzászoktathatjuk a kevesebb cukorhoz, amelyet a szervezetünk is meg fog hálálni.
Felhasznált források:
Healthline: https://www.healthline.com/health/food-nutrition/experts-is-sugar-addictive-drug#What-is-added-sugar?
Nutritionfacts: https://nutritionfacts.org/2014/10/23/can-one-become-a-sugar-addict/