Idén szeretnénk Titeket – Viblance fogyasztókat, igazi granola őrülteket – közelebbről megismerni. Kíváncsiak vagyunk rá, kik vagytok, mi a történetetek, hogyan segítik vagy segíthetik a termékeink a mindennapi étkezéseiteket, milyen kihívásokkal álltok szemben nap mint nap, és hogyan inspirálódtok a hétköznapokban az életetek bármely területén.
Viviennek a sport mindig is fontos szerepet töltött be az életében. Eleinte a táncban látta a jövőjét, aztán úgy alakult, hogy a futás lett az a sport, amiben megtalálta önmagát. Vivien mesél arról, hogyan építi be a sportot a mindennapjaiba, mi motiválja, mit csinál amikor kicsit le van eresztve és nincs kedve megindulni és mit tanácsol azoknak, akik szintén rendszeresítenék a testmozgást az életükben.
Nagyon szeretsz futni, mostanában elkezdtél nyitni a terepfutás felé, versenyekre jársz és futóközösséged is van, egyszóval nagyon aktív életet élsz. Hogyan jött a sport szeretete, mindig is mozogtál valamit?
Már gyerekként is mindig azt láttam, hogy apa felkel és a nappaliban átmozgató, erősítő edzéseket csinál, szóval a napi szintű mozgás fontosságát már a korai éveimben láttam. Az évek során többféle mozgásformát is kipróbáltam, elsőként balettra irattak be a szüleim, mert látták, hogy otthon folyton ugráltam, táncoltam. Az elkövetkezendő években a tánc tette ki szabadidőm nagy részét, néptáncoltam, versenytáncoltam, show táncoltam. Utóbbi kettőt versenyszinten űztem és többször álltam dobogón is. A tánc nekem mindig inkább a közösségi élményről szólt és nem feltétlenül arról, hogy milyen eredményeim vannak. Persze komolyan vettem és egy ideig tervben volt az is, hogy hivatásszerűen űzzem. Felvettek Budapesten a Táncművészeti Egyetem előkészítő gimnáziumába, úgyhogy ott kezdtem, de mivel ott nem éreztem azt, hogy ez lenne az én utam, gimnáziumot váltottam.
A versenytáncot továbbra is folytattam egy ideig, de idővel el kellett engednem, mert nem találtam megfelelő táncpartnert. Utána jött az egyetem és úgy éreztem kell valami új mozgásforma, mert megszoktam, hogy a sport a mindennapjaim része. Ebben az időben ismerkedtem meg az aerobikkal, itt ismerkedtem meg olyan emberekkel, akik akkor már futottak és így érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy elkezdtem megszeretni futást.
“Már gyerekként is mindig azt láttam, hogy apa felkel és a nappaliban átmozgató, erősítő edzéseket csinál, szóval a napi szintű mozgás fontosságát már a korai éveimben láttam.”
Mi az a belső motiváció, ami minden nap arra késztet, hogy sportolj valamit?
Mivel jelenleg az a munkám, hogy edző vagyok, így nem kérdés, hogy napi szinten sportolok. A szemléletmódomhoz az is nagyban hozzájárult, amit említettem, hogy mindig azt a példát láttam magam előtt, hogy a szüleim rendszeresen sportolnak.
Gyerekkorom óta azt érzem, hogy a sport által több vagyok, a részemmé vált, sokszor ez ad nekem sikerélményt. A sporton keresztül megélt küzdelmek, a közösség sokat adott, ezáltal fontos lett annyira, hogy mindig szánok rá időt. Bármennyire sűrűek is a napjaim, a mozgás prioritást élvez, erre mondok mindig igent és nyilván sok mindenre nemet kell mondanom, mert nem férne bele, de vállalom ezeket a lemondásokat.
“A sporton keresztül megélt küzdelmek, a közösség sokat adott, ezáltal fontos lett annyira, hogy mindig szánok rá időt.”
A belső motivációm az évek során alakult. Eleinte volt, hogy azért mentem el sportolni, mert még fogyni szerettem volna kicsit, vagy előző nap sokat ettem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amúgy is mentem volna például futni, mert jól esett, szerettem, de abszolút volt mellette egy olyan érzés, hogy kompenzálni kell. Ma már nem tudnék elindulni azért futni, mert előző nap sokat ettem. Most, ha túleszem magam, akkor elfogadom a helyzetet és remélem, hogy talán legközelebb ügyesebb leszek ebben, de most már az nem motiváció, hogy bűntudatot keltek magamban. Szeretem annyira a futást, hogy nem büntetésnek akarom használni. Egy idő után rájöttem, hogy a sport jó közös program is tud lenni, például egy barátnőmmel közösen elmegyünk futni és utána beülünk reggelizni valahová. Illetve most, hogy versenyekre járok, edzővel edzek és ő írja az edzéstervem, nem is mehetek akármikor futni. Most leginkább az motivál, hogy minél jobb teljesítményt tudjak nyújtani, fejlődni, elérni a céljaim. Amikor nincs kedvem elindulni, ezeket tudatosítom magamban, hogy mit akarok elérni. Sokszor előfordul, hogy fejben meg kell ezt beszélnem magammal. Hálás vagyok a futóközösségemért, mert ők is motiválnak, sokszor úgy vagyok vele, hogy nekik is példát szeretnék mutatni azzal, hogy megyek és csinálom a feladataim.
“Amikor nincs kedvem elindulni, tudatosítom magamban, hogy mit akarok elérni. Sokszor előfordul, hogy fejben meg kell ezt beszélnem magammal.”
Mi az a sporteredményed, amire leginkább büszke vagy?
Leginkább azokra a teljesítményeimre vagyok büszke, ahol ki kellett lépnem a komfortzónámból, vagy kellett a bátorság ahhoz, hogy eldöntsem, hogy valamit bevállalok-e. Gimnazista koromban részt vettem egy több, mint 500 km-es zarándoklaton Velencébe, amit 5 nap alatt teljesítettem biciklivel. Ez azóta is egy nagyon szép emlék, hatalmas élmény volt végig csinálni. A másik két alkalom két teljesítménytúra volt, az egyik a Gerecse 50 túra, a másik pedig egy magashegyi 28 km-es túra. Örülök, hogy elég bátor voltam ahhoz, hogy ezeken részt vegyek.
“Eleinte volt, hogy azért mentem el sportolni, mert még fogyni szerettem volna kicsit, vagy előző nap sokat ettem. ()…mostmár az nem motiváció, hogy bűntudatot keltek magamban. Szeretem annyira a futást, hogy nem büntetésnek akarom használni.”
Hogyan lendülsz túl az esetleges nehezebb pillanatokon, mélypontokon?
Őszintén szólva még nem futottam olyan hosszú távot, ahol bekövetkezett volna ez a holtpont. Szokták mondani, hogy minél hosszabb a táv, annál inkább ott kell lenni fejben. Ez abszolút így van és emiatt úgy érzem ezek a hosszú távok – 40 km és afölött – nekem még nem mennének, ebben szeretnék fejlődni. Ettől függetlenül egy – egy futóverseny első 10 kilométerében vannak holtpontjaim. 2023-ban volt egy versenyem, a Naszály Trail, ahol az első 10 km-en végig rosszul éreztem magam és szenvedtem. Voltak olyan gondolataim közben, hogy én ezt abbahagynám, viszont ott volt rengeteg ismerősöm és az edzőm is, az ő jelenlétük motivált. Az volt bennem, hogy hogy nézne már ki, ha itt és most a szemük láttára feladom. Fejben próbáltam összeszedni magam, mert igazából nem volt semmi konkrét fizikai bajom, csak mentálisan volt nehéz. Ha nincsen semmi fizikai tényező, ami gátolná a futást, sportolást akkor ezeken a mélypontokon abszolút túl lehet lendülni.
“Próbálom tudatosítani, hogy minden rendben van, azért jöttem ide, mert akarok versenyezni meg futni és most minden adott ehhez. Nincsen semmi más dolgom, csak menni, tenni a lábaimat egymás után, élvezni a természetet és a hangulatot.”
Amikor a mindennapi edzések között vannak holtpontok, akkor arra gondolok, hogy volt már ilyen, mindig túljutottam rajta és az elért sikereim is sokat segítenek abban, hogy ilyenkor összeszedjem magam. Ezek a hangulatbeli hullámzások természetesek, van, hogy nincs kedved elindulni, máskor pedig könnyedén visz a lendület.
Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnék rendszeresíteni az életükben a sportolást? Hogyan érdemes elkezdeni?
Azt javaslom, hogy bátran próbáljanak ki többféle sportot, egyéni dolog az, hogy kinek melyik ideális, miben érzi jól magát. Nem mindenkinek lesz jó a futás vagy az aerobik, attól, hogy én ebben találtam meg önmagam.
Könnyebb az is, ha valakivel, akár barátokkal együtt megyünk el. Arra is van egy jó tippem, hogy hogyan maradjunk folyamatosak: vegyünk bérletet arra a sportra, abba a terembe, ahova járni szeretnénk, ez ad egy rendszerességet és ha már megvettük akkor tudjuk, hogy muszáj elmenni. Egy könnyű kapaszkodó, hogy tudod ott már egyszer jó volt, van bérleted, ha szeretnél menni sportolni akkor nem kell gondolkodni, hogy mit csinálj, hova menj. Közösségi sportoknál, egyesületeknél jó húzóerő a társaság, számítanak egymásra az emberek, vannak közös programok.
Fontos szempont a környezet is, beszéljünk a közeli barátainkkal, családunkkal, párunkkal arról, hogy elkezdtünk sportolni, ez fontos nekünk, céljaink vannak vele. Kérjük a támogatásukat ebben, hogy például lehetőleg ne akkor szervezzenek közös programot, amikor tudják, hogy edzésed van. Sokkal inkább kitartasz a céljaid, új szokásaid mellett, amikor másoknak is beszélsz róluk, mert tudod, hogy van, aki felelősségre tud vonni.
“Közösségi sportoknál, egyesületeknél jó húzóerő a társaság, számítanak egymásra az emberek, vannak közös programok.”
A harmadik fontos szempont a fokozatosság, ha eddig nem volt rendszeres a sport az életünkben, akkor ne heti 5 nappal kezdjük, mert az nagyon gyorsan kimerüléshez, kiégéshez vezet. Kell idő a szervezetnek is, amíg hozzászokik a rendszeres és fokozatosan növelt terheléshez. Eleinte nagyobb feladat lehet a hetünkből 2-3 órát találni, amikor beiktatjuk a mozgást. Előre kell tervezni, időt felszabadítani erre, viszont ha nem hirtelen fellángolásból vágunk bele, hanem a fokozatosság elvét követjük, akkor fel lehet építeni egy új rutint.
“…ha eddig nem volt rendszeres a sport az életünkben, akkor ne heti 5 nappal kezdjük, mert az nagyon gyorsan kimerüléshez, kiégéshez vezet.”
Mesélsz egy kicsit a futóközösségedről? Hogyan alakult, kik csatlakozhatnak, milyen programokat csináltok együtt?
Ez még egy viszonylag friss futóközösség, fél éve indult el. A Salomon márka támogatása alatt jött létre, ezért a Salomon Runity nevet viseli. Engem és egy futótársamat kértek fel ennek a közösségnek a vezetésére és a megalakulásunk óta folyamatosan növekszünk. Nyáron 15 fővel indultunk, mára már 30-40 fő szokott jönni rendszeresen. Minden szerdán közösen futunk, megyünk aszfaltra a belvárosban. Mivel a bázis a 11. kerületben van, ezért főleg a Bikás parkba, Kelenvölgybe, Gellérthegyre és a Kopaszi-gátra szoktunk kimenni. A csoportban vannak kezdők és haladók, férfiak és nők egyaránt, így két féle távot szoktunk tervezni a futásokra és mindenki a képességeinek megfelelően választ. Mindkét távon külön vezető és kísérők vannak, így senki nem marad le. A futásokon kívül is vannak közös programjaink, fontosnak tartjuk, hogy egy jó közösséget építsünk ki. Van, hogy együtt kóstolunk, kipróbálunk táplálék kiegészítőket, energia géleket, különböző szeleteket. Célunk, hogy terepfutásokat is beépítsünk heti – kétheti rendszerességgel. Jó időben pedig kimegyünk a környező kondi parkokba erősítő edzéseket végezni. Amikor indul a verseny szezon, akkor oda is csapatként tudunk menni, egymást támogatni és minőségi időt együtt tölteni.
Hol hallottál először a Viblance-ről?
Pont egy futás által ismertem meg a Viblancet, amit egy közös reggelivel zártunk, ahol lehetett granolákat kóstolni. Utána pedig Pulay Szilvi, aerobik edzőn keresztül ismertelek meg titeket jobban. A granolákat nagyon szeretem, Különösen az állaguk, ropogósságuk miatt, másrészt a gyümölcsös ízűekben tényleg sok gyümölcs darabka van, így nem is mindig kívánok hozzá plusz gyümölcsöt. Én szeretem keverni is a különböző ízeket és így izgalmasabbá tenni egy- egy reggelit.
Melyek azok a termékek, amiket megszerettél, rendszeresen fogyasztasz?
A granolákat rendszeresen fogyasztom, azok a nagy kedvencek, főleg a Peanut & cacao Protein granola. Müzlik közül a Málna Chia a kedvencem. A Protein Granola szeletek pedig megkönnyítik a mindennapokat, például amikor két edzéstartás között megéhezem vagy ha tudom, hogy soká érek haza de már nagyon éhes vagyok, akkor életmentők tudnak lenni.
Te is rendszeresen velünk reggelizel, nassolsz és nagy életmódváltáson mentél keresztül, esetleg elértél egy már régebben kitűzött célt? Megoldást jelentettek a Viblance termékek egy probléma kapcsán? Megosztanád velünk a történetedet? Írj nekünk egy rövid bemutatkozót a [email protected] címre.