“Nehéz úgy élni, hogy mások a táblán mutatott eredményeid alapján értékelnek.” Késely Ajna, olimpikon úszóval beszélgettünk

Idén szeretnénk Titeket – Viblance fogyasztókat, igazi granola őrülteket – közelebbről megismerni. Kíváncsiak vagyunk rá, kik vagytok, mi a történetetek, hogyan segítik vagy segíthetik a termékeink a mindennapi étkezéseiteket, milyen kihívásokkal álltok szemben nap mint nap, és hogyan inspirálódtok a hétköznapokban az életetek bármely területén. 

Ajnát talán már nem is kell annyira bemutatni, olimpikon úszónőként ismerhetik őt sokan. Most viszont nem az eredményeiről beszélgettünk vele, hanem annál mélyebbre ásunk. Megtudtuk hogyan néz ki Ajna egy átlagos edzésnapja, milyen mentális nehézségekkel küzdhet egy sportoló, hogyan lehet kialakítani egy egészséges önértékelést a rengeteg elvárás közepette, és miként látja magát 10 év múlva…

Hány éve úszol? Mikor döntöttél úgy, hogy profi szinten akarod csinálni?

Már kisbabaként anya karjaiban megismerkedtem a vízzel…(nevet), de komolyra fordítva a szót 5 éves korom óta úszok. Ekkor vitt el édesapám egy tanfolyamra, hogy biztonságosan megtanuljak úszni és annyira megtetszett, hogy egyszerűen ott ragadtam. 9-10 éves lehettem, amikor felfedezték a tehetségemet, így egy komolyabb egyesületben folytattam tovább a pályafutásomat, ahol már elég korán, 12 évesen“mély vízbe raktak” a felnőttek közé. Akkor tapasztaltam meg igazán milyen a kemény munka, így nagyon hamar fel kellett nőjek a feladathoz. Soha nem fogalmazódott meg bennem, hogy igazán nagy profi versenyző szeretnék lenni, egyszerűen csak imádtam a sebességet és a versenyzést. A szorgalmam és a kitartásom pedig hozta az eredményeket. Talán akkor éreztem meg igazán egy élsportoló felelősségét, amikor 14 évesen kikerültem az olimpiára.

“Talán akkor éreztem meg igazán egy élsportoló felelősségét, amikor 14 évesen kikerültem az olimpiára.”

Hogy néz ki egy átlagos edzésnapod?

Általában heti 9 vízi edzésünk van, mellette 3 konditermi edzés és mindennap egy bizonyos mennyiségű futás. A kiegészítő sportágakat nem számolom bele, mert azok ritkák, de szintén az életem része a jóga vagy a biciklizés. Mindennap körülbelül 5-kor kelek és 7-10:30-ig tart a reggeli edzésem, délután pedig vár rám még egy 2 órás vízi edzés. A nap többi részében főzök, takarítok, bevásárolok. Az edzéseken kívül nagyon figyelek a megfelelő regenerációra és rendszeresen nyújtok. A tanulásra is szánok időt és a szociális kapcsolataimat is igyekszem ápolni.

Sokan nem beszélnek arról, mi zajlik a háttérben, mentálisan mennyire megterhelő ez a fajta életvitel. Te viszont őszintén és nyíltan megosztod ezt az oldalt is. Miért tartod fontosnak?

Nem csak a sportban tartom fontosnak a mentális egészség megőrzését, hanem az élet bármely területén. A mai világban egyre nagyobb figyelmet kap ez a téma és egyre többen foglalkoznak vele, ami jó. Alapvetően sok ember életében jelen van egyfajta teljesítménykényszer, megfelelési kényszer. Az élsporolókról nem is beszélve, akiknél ez hatványozottan jelen van. Pont azért mert nagyobb figyelmet kapnak. A felgyorsult világ, a sok hazugság, amelyet a közösségi média mutat, elveszi a figyelmet arról ami igazán fontos ez pedig a belső egyensúly, jóllét, hogy bármi is történik én jól vagyok magammal. Önelfogadás és önszeretet helyett folyamatosan megy a hasonlítgatás, várjuk a külső megerősítéseket. Lassan abból is sportot csinálunk, ki tud egészségesebben élni, vagy éppen már mindenki megmondja mi egészséges és mi nem, ebben a nagy információ áradatban pedig nem halljuk meg a saját belső hangunkat. Szóval úgy gondolom, nem kizárólagosan egy sportoló élhet meg mentális nehézségeket, hanem a világ szüli a civilizációs betegségeket és a civilizációs nehézségeket. Erről pedig beszélni kell őszintén! 

“A felgyorsult világ, a sok hazugság, amelyet a közösségi média mutat, elveszi a figyelmet arról ami igazán fontos ez pedig a belső egyensúly, jóllét, hogy bármi is történik én jól vagyok magammal. Önelfogadás és önszeretet helyett folyamatosan megy a hasonlítgatás, várjuk a külső megerősítéseket.”

Sokszor a sportolókat az elért eredményeik alapján ítélik meg. Milyen hatással van ez az önértékelésre?

Sportolóként nehéz kialakítani egy egészséges önértékelést, mert eredményt és helyezést követel tőlünk a világ. Egy komplett szakmai csapat van mögöttünk, edzők, orvosok, szövetség, dietetikus, pszichológus. Az ő feladatuk, hogy minden támogatást megkapjunk ahhoz, hogy fizikailag a toppon legyünk és a legjobb formánkat nyújtsuk. A személyes Én nem tartozik ide, azaz a magánélet, ez elkülönül a sportolói identitástól. Nehéz saját döntéseket hozni, mert sok mindenben a szakemberek, orvosok szava a mérvadó, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy elvégezzük a megadott feladatokat. Persze egy idő után lehet szubjektív véleményed, de ez nem összevethető a szakmai tényekkel, tudással. Nehéz úgy élni, hogy mások vagy éppen a világ, a táblán mutatott eredményed alapján értékelnek. Sokszor összemossák az eredményeidet és a külsőségeket a személyiségeddel, vagy előítéleteket fogalmaznak meg, miközben valójában nem ismernek, nem tudják milyenek vagyunk civilben. Az elért eredmény nem feltétlenül tükrözi a szorgalmadat vagy a kitartásodat, mert az élet tud olyan igazságtalan lenni, hogy valaki szorgalmas de nem tehetséges, valaki tehetséges de nem elég szorgalmas. Van olyan, hogy a verseny előtt egy héttel világot tudtál volna hódítani, de sajnos az utolsó egy hétben történt egy egészségügyi elcsúszás. Nem mi választjuk a világversenyek időpontját, annyit tudunk tenni, hogy a lehető legjobban felkészülünk. Erre mondják, hogy az élet nem habos torta, vagy felkészíted magad az esetleges bukásra és túllépsz rajta, vagy alul maradsz és beszív a mélység. 

“Nehéz úgy élni, hogy mások vagy éppen a világ, a táblán mutatott eredményed alapján értékelnek. (…) Nem mi választjuk a világversenyek időpontját, annyit tudunk tenni, hogy a lehető legjobban felkészülünk.”

Milyen szakmai csapat segíti a felkészülésed a versenyekre és az idei Olimpiára?

Mivel az Olimpia a sportolói karrier csúcsának számít nagyon fontos, hogy a lehető legjobb formánkat hozzuk, ehhez pedig elengedhetetlen a szakmai csapat támogatása. Több szakemberrel is együtt dolgozunk, mindenki más területen specialista. Vannak orvosok, edzők, dietetikus, masszőr, sportpszichológus. 

A megfelelő táplálkozás fontos része a rutinodnak és a Viblance termékeket is előszeretettel fogyasztod. Mik a kedvenceid?

Iszonyat édes szájú vagyok, így előszeretettel fogyasztok bármit ami édes, a Viblance pedig pont ezt az ízvilágot tudja nyújtani. Pluszpont, hogy a sportolói étkezésembe tökéletesen bele illeszthetők a termékek. Néha alábecsülöm a napi kalóriamennyiséget amit be kellene vinnem, így hatalmas segítség edzés előtt alatt vagy után a granola szelet, abból is főleg a fehérje szeletek. Nagyon gyorsan tud energiát biztosítani, így biztonságérzetet nyújt, hogy mindig van nálam egy-egy belőle.

“Iszonyat édes szájú vagyok, így előszeretettel fogyasztok bármit ami édes, a Viblance pedig pont ezt az ízvilágot tudja nyújtani.”

Hogyan látod magad 10 év múlva? Fogsz még úszni?

33 évesen? Nem hiszem, hogy engem akkor már bárki víz közelében fog látni, maximum, ha babaúszásra viszem a gyermekeimet, de azt az egyet be kell valljam, hogy semmiképp nem szeretném, hogy élsportolók legyenek. Persze ha ezt az utat választják, a legjobb ember mellett teszik, mert végigkísérem biztonságosan őket az apjukkal együtt. 10 év múlva inkább jógaoktatónak látnám magamat vagy kávézó tulajdonosnak, de semmiképp nem úszónak, mert addigra már az összes klór illattól megszabadulok. 

“Nem hiszem, hogy engem akkor már bárki víz közelében fog látni, (…) 10 év múlva inkább jógaoktatónak látnám magamat vagy kávézó tulajdonosnak, de semmiképp nem úszónak…”

 

Te is rendszeresen velünk reggelizel, nassolsz és nagy életmódváltáson mentél keresztül, esetleg elértél egy már régebben kitűzött célt? Megoldást jelentettek a Viblance termékek egy probléma kapcsán? Megosztanád velünk a történetedet? Írj nekünk egy rövid bemutatkozót a [email protected] címre.