Idén szeretnénk Titeket – Viblance fogyasztókat, igazi granola őrülteket – közelebbről megismerni. Kíváncsiak vagyunk rá, kik vagytok, mi a történetetek, hogyan segítik vagy segíthetik a termékeink a mindennapi étkezéseiteket, milyen kihívásokkal álltok szemben nap mint nap, és hogyan inspirálódtok a hétköznapokban az életetek bármely területén.
Ingrid jógaoktató és mellette SIBO-val is küzd, ami egy emésztőrendszeri probléma. Erről és a jógában megtalált gyógyulásáról beszélgettünk.
Jóga oktató vagy és imádod, amit csinálsz. Mesélsz arról hogy jött az ötlet, hogy oktatóvá válj?
Gyerekkoromban volt egy autóbalesetem, aminek következtében teljesen megroncsolódott a lábam. Tudom, hogy ez elég furcsán hangzik, de így is hálás lehetek, mert pont úgy estem, hogy csak a lábam sérült és nem történt nagyobb baj. Az orvosok a mai napig nem értik, hogy nem bénultam le, csodaszámba ment a történetem. Sportolni mindig is szerettem, egy kalandnak fogtam fel és több új dolgot is kipróbáltam. A felépülésem után elég sok sportot nem bírt a lábam, volt, hogy bizonyos terhelés hatására megfájdult, emiatt el is voltam keseredve, nem volt sikerélményem.
Ekkor találtam rá a jógára, aminél nem azt éreztem, hogy fáj, hanem pont azt, hogy megerősít. Nagyon sokat segített az izmaim megerősítésében, nyújtásában és a térdemre is terápiás jelleggel hatott, segített a fájdalmon. Egyszer anyukám megkérdezte tőlem, hogyha ennyire jó a jóga és ennyire szeretem, akkor miért nem köteleződöm el teljesen mellette? Ez mélyebb gondolatokat indított el bennem. Hosszú ideig csak gyakoroltam, sokat fejlődtem, de még mindig nagyon féltem attól, hogy belevágjak a jógaoktató szakmába. 3 év alatt jutottam el oda, hogy eldöntöttem, belevágok és életem egyik legjobb döntése volt. A tanfolyam elvégzése után elég hamar lehetőséget kaptam az oktatásra és úgy érzem ebben teljesen megtaláltam önmagam.
“…volt egy autóbalesetem, aminek következtében teljesen megroncsolódott a lábam (…) Az orvosok a mai napig nem értik, hogy nem bénultam le, csodaszámba ment a történetem. A felépülésem után elég sok sportot nem bírt a lábam, volt, hogy bizonyos terhelés hatására megfájdult, emiatt el is voltam keseredve, nem volt sikerélményem. Ekkor találtam rá a jógára, aminél nem azt éreztem, hogy fáj, hanem pont azt, hogy megerősít.”
Sokan a spiritualitással is összekapcsolják a jógát. Milyen oldalai vannak ennek a mozgásformának?
Én úgy tekintek a jógagyakorlásra, hogy mindenkinek ad valamit. Az óráimon is ezt tapasztalom. Hiszek a jóga és a zene gyógyító erejében is, így ezeket összekapcsolom és nagy hangsúlyt fektetek a különféle mozdulatsorok, ászanák megtervezésére. Egy – egy óra végén előfordul, hogy felszínre jönnek elnyomott érzelmek, gondolatok, ez mindig nagyon érdekes és sokszor mi magunk is meglepődünk rajta. Szerintem a jóga nem csak azoké, akik spirituális beállítottságúak, én magam is még csak ismerkedem ezzel a vonallal,de nyitott és kíváncsi vagyok. Az egy nagyon szép ajándék, ha valaki a jógán keresztül megkapja a spiritualitásra való nyitottságot is, vagy éppen fordítva, de emiatt nem kellene, hogy bárkin is nyomás legyen.
Az óráim elején és végén kiemelt szerepe van a ráhangolódásnak és a relaxációnak is és ott én szeretek inkább lelki dolgokról beszélni, intuitívan. Ismerem annyira a vendégeimet, hogy tudjam mi esik nekik jól és van, hogy olyan problémákat beszélünk át, amivel többen is tudnak azonosulni a hétköznapokban (például önbizalomhiány, stressz, izgulás). A jógán keresztül lehet ezeket oldani, akár vizualizációs technikákat is bevonva. Egy érdekesség, hogy sokszor a csípőnkben, a csípőlapátok között tároljuk a feszültséget, negatív dolgokat, félelmeket, sérelmeinket, a nőiességhez kapcsolódó dolgokat és csípőnyitó gyakorlatoknál jól megfigyelhető, hogy mennyire jól feloldódnak ezek az emberben. Sokat segít, ha elengedjük a kontrollt, nem úgy tekintünk erre, hogy nekünk egy adott pózt tökéletesen végre kell hajtani és átadjuk magunkat az érzésnek. Nem baj, ha éppen rossz napod van és nem tudsz hálás lenni dolgokért, nem tudsz annyira hinni, vagy nincs erőd érezni, koncentrálni, nem kell ezeket erőltetni. Sokszor az életben is így van, hogy amikor elengeded a dolgokat és picit áthelyezed a fókuszod máshová, akkor szinte maguktól megtörténnek a dolgok és valahogy minden a helyére kerül.
“Hiszek a jóga és a zene gyógyító erejében is, így ezeket összekapcsolom és nagy hangsúlyt fektetek a különféle mozdulatsorok, ászanák megtervezésére.”
“Sokat segít, ha elengedjük a kontrollt (…) Sokszor az életben is így van, hogy amikor elengeded a dolgokat és picit áthelyezed a fókuszod máshová, akkor szinte maguktól megtörténnek a dolgok és valahogy minden a helyére kerül.”
Mik azok az ászanák?
Az ászanák jóga pozíciók, mindegyiknek megvan a maga feladata és jótékony hatása. A jógában három fontos dolog van: a testünk, a lelkünk és az elménk. Ezeket segítenek összehangolni bizonyos mozdulatok, ezáltal jobban egyensúlyba kerülünk. A testünk végzi az erőfeszítést, a lelkünk segíti az elengedéseket, érzéseket, megkönnyebbülést, az elménk pedig a fókuszért, koncentrációért felelős. Egy jógagyakorlás közben tulajdonképpen ezeket csináljuk és ez átvihető az élet különböző területeire is.
Mit tanácsolsz azoknak, akik azt gondolják, hogy ehhez a mozgásformához nagyon hajlékonynak kell lenni? Milyen tévhitek keringenek a jógáról?
Rengeteg kezdő jóga órát tartottam, így tisztában vagyok a gyakran felmerülő félelmekkel, tévhitekkel. Az egyik mumus a hajlékonyság szokott lenni, rengeteg szép képet látni a social media felületeken és ezek hamis képet, hamis elvárásokat generálhatnak bennünk. Sokan azokhoz próbálják hasonlítani magukat az első jóga órájukon, akik már évek óta gyakorolnak. Minden póznak van könnyített verziója és a kezdeti sikerélmények elég motivációt adnak, hogy kitartsunk. Több cél is lehet, akár erőfejlesztés, hajlékonyság, jobb mobilitás vagy képessé válni egy adott póz végrehajtására. Azt javaslom mindenkinek, aki vacillál, hogy egy esélyt adjon a jógának és biztos vagyok benne, hogy elnyeri majd a tetszését. Nagyon ritkán találkozom olyan jóga gyakorlóval, akinek nem tetszik ez a mozgásforma és ez is inkább azért van, mert ő inkább dinamikusabb sportokat kedvel. Vannak, akik más sportok mellé kiegészítésnek építik be, sokféleképpen lehet rá tekinteni.
A másik dolog a spiritualitás, sokan azt gondolják, hogy aki jógázik annak spirituálisnak kell lennie, meditálnia kell stb…. Ezek nem feltételei egymásnak, viszont valóban van köztük összefüggés. A jóga is képes meditatív állapotot előidézni, úgynevezett flow élményt, amikor annyira elmélyülsz valamiben, hogy megszűnik körülötted a világ.
“Nagyon ritkán találkozom olyan jóga gyakorlóval, akinek nem tetszik ez a mozgásforma…”
Említetted, hogy van egy emésztőrendszeri betegséged, a SIBO. Mi ez? Milyen tünetekkel jár és hogyan kaptad meg a diagnózisod?
A SIBO a kontaminált vékonybél szindrómára utal. Ez tulajdonképpen egy felszívódási zavar. Én sokáig nem tudtam, hogy mi a baj, azt éreztem, hogy sokszor fáj a hasam, nem tudok enni, többször volt olyan fájdalmam, aminél úgy éreztem, hogy kibírhatatlan. Ez 10 évig húzódott, ez idő alatt rengeteg kivizsgáláson jártam, ahol annyit mondtak, hogy látszik, hogy valami nincs rendben és genetikailag hajlamosabb vagyok gyomorfekélyre. Konkrétumot viszont nem találtak, nem volt semmi fizikai elváltozás és sajnos sok ilyen hasi panasz okát nehéz kivizsgálni. Én hiszek abban, hogy ez összefügg a lelkiállapotunkkal is, nálam mindenképpen van egy erős vonulata ennek, előfordul, hogy a szó szoros értelmében nem tudok megemészteni valamit lelkileg és ez a fizikai síkon is megmutatkozik. Mindenkinek van egy testrésze, ahol raktározza a rossz érzéseket, fájdalmat, sérelmeket és nekem a hasam ilyen.
Amikor megoldást kerestem, csak arra vágytam, hogy elmúljanak azok az igazán erős fájdalmaim és tudjak rendesen, egészségesen étkezni. Hogy legyen egy olyan ritmusa a mindennapjaimnak, hogy ne féljek az ételtől és attól, hogy fájni fog tőle a hasam. Végül egy speciális vizsgálaton derült ki, hogy SIBO-m van és ez inkább csak a kezdet volt, mert mindenkinél máshogy jelentkezik, más tüneteket tapasztalnak. Több út van, amin a diagnózis után el lehet indulni, lehet különböző étrendekkel kísérletezni, megfigyelni mire hogyan reagál a szervezet, van aki terápiára kezd járni és a lelki oldalról közelíti meg, nincs egy általános megoldás.
“Én sokáig nem tudtam, hogy mi a baj, azt éreztem, hogy sokszor fáj a hasam, nem tudok enni, többször volt olyan fájdalmam, aminél úgy éreztem, hogy kibírhatatlan.”
“Én hiszek abban, hogy ez összefügg a lelkiállapotunkkal is, nálam mindenképpen van egy erős vonulata ennek, előfordul, hogy a szó szoros értelmében nem tudok megemészteni valamit lelkileg és ez a fizikai síkon is megmutatkozik.”
Keveset hallani az emésztőrendszeri problémákról és azok okairól, pedig sokakat érintenek. Hogyan tudod menedzselni a SIBO-dat? Milyen megoldásokat találtál?
Dietetikus segítségét kértem abban, hogy megtaláljam a számomra megfelelő étkezést és az elején sajnos beleestem abba a hibába is, hogy nagyon kevés fajta ételt mertem enni, szigorú szabály rendszereket akartam bevezetni az életembe. Azt gondoltam, hogy a sok lemondás vezet majd ahhoz, hogy javuljanak a tüneteim. Aztán családlátogatások alkalmával volt egy nagy felismerésem, amikor otthon voltam és a szüleimmel közösen ettünk. Akkor nem tartottam magam annyira szigorúan az előírtakhoz, mégsem voltak olyan erős tüneteim, mint amiket máskor tapasztaltam. Ez rávilágított arra, mennyire nagy befolyással bír az is, hogy milyen napom van, mennyire vagyok stresszes, hogy lelkileg hogy érzem magam. Nekem személy szerint sokat számít a közös étkezés élménye is, szívesebben eszem társaságban, mint egyedül.
Nem mondom azt, hogy teljesen meggyógyítottam magamban ezt, mert sajnos nem. Ugyanúgy vannak napi szintű hasfájásaim, de igyekszem nagyon egészség tudatosan étkezni. Sokmindent magamnak készítek és amikor veszek valamit, akkor alaposan elolvasom az összetevő listát, nem szeretem, ha a szükségesnél több alapanyag van egy termékben.
Arra is rájöttem, hogy sokszor szégyellem, hogy SIBO-val küzdök, mert hogy emiatt az emberek biztos válogatósnak gondolnak. Sokáig nem mondtam el, miért nem eszem bizonyos dolgokat. Van olyan, hogy éhes vagyok, de semmit nem kívánok, mert félek, hogy fájni fog a hasam és emiatt elég körülményes lett az étkezés. Sokszor illetlennek éreztem visszautasítani az ételt vagy elkezdtem nagyon magyarázkodni, hogy én miért nem kérek belőle, ez kellemetlen helyzeteket szült. Aztán rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb ha elmondom mi történik velem és akkor megértik, együtt éreznek és ez az őszinteség sokszor megerősíti a másokkal való kapcsolatot. Nyugodtan lehet erről beszélni, sőt elég valószínű, hogy hamar találsz valakit a környezetedben, aki szintén küzd hasonlóval. Rosszabb, ha nem beszélsz róla, mert akkor egyrészt egyedül vagy a problémáddal, másrészt folyamatosan az jár a fejedben, hogy vajon a többiek mit gondolnak rólad. Ezek az aggodalmak semmiségek ahhoz képest, amekkora örömöt tud adni egy találkozás valakivel vagy egy vendégségben lenni. Nálunk a családban egyébként a főzés a szeretetnyelv, anyukámmal és nagymamámmal szeretünk közösen tevékenykedni a konyhában és finomakat enni. Ez olyan sok örömöt ad, amitől nem éri meg megfosztanom magam.
Azoknak, akik hasonlóval küzdenek, mindenképp azt tanácsolom, hogyha biztonságos közegben vannak, akkor mondják el, nagy megkönnyebbülést hoz és valószínű, hogy pozitív visszajelzéseket fognak kapni. Sokat segítenek a különböző Facebook csoportok is, ahol minden érintett megosztja a saját tapasztalatait, lehet kérdezni akár anonim módon is és ismeretlenül is rengeteg támogatást kap az ember. Ne felejtsük el, hogy erről senki nem tehet és fontos, hogy az érintetteknek minden támogatást megadjunk, mert nem csak fizikailag de lelkileg is nagyon megterhelő tud lenni egy krónikus emésztőrendszeri probléma.
“Ne felejtsük el, hogy erről senki nem tehet és fontos, hogy az érintetteknek minden támogatást megadjunk, mert nem csak fizikailag de lelkileg is nagyon megterhelő tud lenni egy krónikus emésztőrendszeri probléma.”
Ennek kapcsán találkoztál a Viblance-el is, igaz? Hogyan könnyítik meg a mindennapjaid a Viblance termékek?
Ennek kapcsán találtam rá a Viblance-re is, a drogériákban mindig a baba részlegen vásároltam magamnak energiaszeleteket, ropikat, különböző nasikat, mert azok általában kevesebb összetevőt tartalmaznak és természetes alapanyagokat. Amikor megláttam, hogy milyen jó összetétele van a pekándiós granolának és nincs benne édesítő sem, ami nálam mindig hasfájást okoz, nagyon megörültem. Annyira ízlett, hogy azóta a kedvencemmé vált. Olyan jó, hogy lehet találni még ilyen termékeket, mert sok mindenre, amire ráírják, hogy bio az vagy édesítőszeres, vagy több soros összetevő listája van. Hiába vannak egészségesnek titulálva én nem mindig érzem azt, hogy valóban jót tennének nekem.
Azóta több terméketeket is kipróbáltam és mindegyikkel jó tapasztalatom van, érzem, hogy táplálóak. Őszintén szólva még nincs teljesen egészséges kapcsolatom az étkezéssel, ezért amikor éppen rosszul vagyok, nem bírok enni, akkor figyelek arra, hogy legalább azt a minimális mennyiséget jó ételekből vigyem be. A kásák, müzlik, granolák pont megfelelnek, mert eltelítenek, van bennük rost és változatos az összetételük. Mentálisan is jól esik a tudat, hogy olyat eszem, amitől nem fáj a hasam és amivel jót teszek magamnak.
Jógaoktatóként elég sokat használom a testem így emiatt is fontos, hogy legyen elég energiám, a granola szeleteket sokszor óratartások előtt eszem, de van, hogy apró darabokra vágva kiteszem, hogy a vendégeim is megkóstolhassák.
“Mentálisan is jól esik a tudat, hogy olyat eszem, amitől nem fáj a hasam és amivel jót teszek magamnak.”
Te is rendszeresen velünk reggelizel, nassolsz és nagy életmódváltáson mentél keresztül, esetleg elértél egy már régebben kitűzött célt? Megoldást jelentettek a Viblance termékek egy probléma kapcsán? Megosztanád velünk a történetedet? Írj nekünk egy rövid bemutatkozót a [email protected] címre.