Ezekben a napokban, a két ünnep (és két túlzásba vitt ünnepi vacsora) között milliószám születnek az újévi fogadalmak. Most is megígérjük magunknak, amit tavaly is megígértünk. Két-három hétig tartjuk, aztán visszagravitálunk a jó öreg rossz szokásainkhoz.
Van valami gyermeki naivitás az újévi fogadalmakban. Ahogy elhisszük, hogy ami eddig történt az csak játék volt, de majd most… most jön az igazi tabula rasa, az új évben minden máshogy lesz.
Jó ezt elhinni.
Ahogy gyerekként azt is jó volt elhinni, hogy amikor becsukjuk a szemünket, a többiek sem látnak minket.
De mi lenne, ha most egy kicsit felnőttebben, őszintébben csinálnánk végig ezt az újévi újrakezdés történetet?
Mi lenne, ha első körben megnéznénk, hogy vajon miért is tartottuk meg a rossz szokásainkat még mindig? Akárhogyis, a rendszerünk ezekkel együtt van egyensúlyban és őrzi meg a pillanatnyi működőképességét, még akkor is, ha hosszútávon ezek károsak. Lehet, hogy nem egyszerű lustaságról, falánkságról vagy egyéb hasonló “jellemhibáról” van szó? Lehet, hogy azért térünk vissza újra és újra a rossz szokásainkhoz, mert nem tudunk mást tenni?
Szerintem lehet.
Szerintem az is lehet, hogy érdemes megnézni mik azok az érzések, amiket a rossz szokásaink által meg tudunk élni. Hogyan voltunk ezekkel az érzésekkel gyerekkorunkban? Hogyan vagyunk velük most? Nem biztos, hogy könnyen jönnek a válaszok. Lehet, hogy csak akkor fognak jönni, ha merünk beszélni ezekről valakivel, aki meghallgat és nem ítél.
Ha ezeket a miérteket tisztábban látjuk, a hogyanok már maguktól is a helyükre rázódhatnak.
A hogyanok szintjén rengeteg jó tanácsot találhatunk. Az egyik legjobb írás a témában A szokás hatalma, aminek az eredetijéről írtam egy részletes összefoglalót angol nyelven még néhány éve. A könyv lényegi üzenete, hogy az akaraterő nem egy velünk született dolog, hanem tanulható, erősíthető. Van az úgynevezett “döntési fáradtság” jelenség. Naponta több tucat vagy akár több száz kisebb-nagyobb döntést kell meghoznunk. Egyszer eljön a pillanat, amikor lemerül az elem, már nem vagyunk képesek több döntést hozni, vagy az opciók közül már csak a könnyebbet vagyunk képesek választani.
Ezen úgy tudunk könnyen javítani, hogy a sok apró-cseprő döntést már jó előre meghozzuk. Például este kikészítjük a másnapi ruhát és az edző cuccot, előre megtervezzük mikor, hol és mit fogunk enni vagy akár elő is készítjük. Bizonyos rossz döntésektől pedig megkímélhetjük magunkat. Ha nem tudunk ellenállni az édességnek, ne vigyük haza: édességet csak házon kívül ér enni.
A könyv szerint vannak úgynevezett sarokkő szokások. Ezek olyan szokások, melyek elősegítik más, hasznos szokások kialakulását. Ilyen például a sport. Ha elkezdünk rendszeresen sportolni, olyan embereket fogunk megismerni, akik szintén sportolnak. Ha több időt töltünk velük, az étkezési szokásaikból is ragadhat ránk valami… a mozgás öröme pedig az általános közérzetünket is javítja, emiatt például produktívabbak lehetünk a munkában vagy kevésbé vágyakozunk a harmadik szelet süteményre. És így tovább.
Egy ilyen sarokkő szokás lehet a reggeli is.
A reggeli nem csak a tápértéke miatt fontos, hanem azért is mert ez határozza meg a reggeled hangulatát, ami aztán az egész napodra hatással van. Hasonlítsunk össze kétfajta napindítást.
A) Felkelsz fél órával indulás előtt, rohansz, dugó van, nem jön a busz, útközben veszel valami rém reggelit, beesel a munkahelyedre és innen már ritkán mennek jó irányba a dolgok nemde?
B) Felkelsz indulás előtt két órával. Olvasol egy kicsit vagy zenét hallgatsz, esetleg meditálsz, jógázol, elmész sétálni, futni vagy csak nézed a felkelő napot. Aztán kényelmesen megreggelizel.
Az utóbbi verzióval sem tudod garantálni, hogy aznap pontosan járjon a metró és kedves legyen veled a főnököd, de bármi történjék is, egy ilyen indulással téged sokkal nehezebb lesz kibillenteni a tengelyedből.
Én sem reggelizek minden nap. Egy reggeliző termékeket gyártó cég alapítójától ez talán furán hangzik. De ez az igazság. Van, hogy csak dél körül eszem először (interminttent fasting), kiváltképp, ha előző nap nagyra sikeredett a vacsora, vagy bűnözés volt. Mondjuk az is igaz, hogy vacsorára simán zabkását eszek, ha kimaradt a reggeli… Annyi biztos: tudatosan törekszem arra, hogy a reggelek ritmusával megalapozzam a nap ritmusát.
Na de hogy is jön ez az újévi fogadalmakhoz és hogyan tudunk mi, a Viblance segíteni?
A megváltoztatandó szokásaidnak csak te tudsz a mélyére nézni. Őszintén remélem, hogy ez sikerül. Mi abban tudunk segíteni, hogy ha egy egészségesebb életmód felé szeretnél elmozdulni, ehhez szállítjuk a reggelit. Olyan reggelit, ami nem csak tiszta, de élvezhető is.
Idén az újévi fogadalmak helyett legyél őszinte magadhoz. Van egy tucat dolog, amin változtatni szeretnél, de ragadj ki ezek közül egyet. Ha ezt az egyet sikerül hosszú távon megváltoztatni, ez lesz a termőföld, amiből az összes többi kinőhet.
Legyen 2020 a tudatos reggelek éve!
Kelj fel legalább 2 órával indulás előtt. Adj magadnak időt, hogy felébredj. Alakíts ki egy olyan rutint, ami csak a tiéd és ami minden napodat egy nyugodt, kiegyensúlyozott energiával indítja.
A reggeli elkészítése is része lehet a rutinodnak. Csinálhatsz egy jó kis turmixot vagy főzhetsz egy zabkását teljesen nulláról. Csak egy kis zabpehely, víz vagy növényi tej kell hozzá. Adj hozzá egy kis lenmagot, gyümölcsöket és már kész is vagy.
Ha több időt szentelnél a tudatos reggeledből például kézen állásnak, válaszd a Szuperkásáinkat, amit mi már előkészítettünk neked. Ha a krémes helyett a ropogós irányba tájékozódnál, a Granolák vagy a vadi új Ropogós müzlik lesznek a nyerők.
Ezekben a különböző verziókban az a közös, hogy tele vannak értékes tápanyagokkal, miközben egy adag kevesebb kalóriát tartalmaz, mint egy cafe latte. Kivétel ez alól a granola, amibe sok magot és diófélét keverünk, ezért az energiatartalma is magasabb. Ha szeretnéd már az újév első reggeleit is ilyen reggelivel indítani, rendelj a webshopról még ma.
Kívánom, hogy 2020 legyen a tudatos reggelek és tudatos reggelik éve számodra.
Zsolt és a Viblance csapat
Képek forrás: unsplash.com