Karalyos Gábor, a Vegán Hegylakó, már 8 éve letette a húst és az állati eredetű élelmiszereket. Ezzel egy olyan úton indult el, ami egész életét megváltoztatta. Józsefvárosi kislakását egy miniházra cserélte, kezdetben minimális komforttal, viszont egy szép nagy kerttel. A külső környezetre és az étkezésére szentelt figyelem segített lelassulni és figyelmét egyre inkább befelé is fordítani. Egy felfelé tartó spirálban haladva, mára egy sokszínű oázist varázsolt a kisházból és a nagy kertből, ami egyben az önismereti útján is sok fontos felismerést hozott.
Nem lehet erőszakkal békésebbé tenni valakit.
Vegán karrierje kezdetén, másokhoz hasonlóan, Gábor sem tudta tűrtőztetni magát, meg volt győződve arról, hogy ami számára kristály tisztán látható volt, azt a többieknek is fel kell ismerniük. Etikai vegán meggyőződése azóta csak erősödött, viszont ma már egy bölcsebb, megértőbb attitűddel viszonyul a mindevőkhöz.
Néha rosszul dönteni jobb, mint nem dönteni.
A mini házak egyre népszerűbbek Magyarországon is, hiszen az ingatlan árak elszállása és a szűk városi terek kiváltképp karantén helyzettel súlyosbítva, mind arra inspirálják az embereket, hogy új utakat keressenek.
A döntés azonban nem egyszerű, a megvalósítás pedig igen komplex, éveken át tartó projekt lehet, ami sokunk számára élete legnagyobb koordinációs és problémamegoldó feladatát jelentheti.
A miniház gondolatával kacérkodók számára Gábor üzenete az, hogy “Hajrá! Rá kell lépni az útra és az majd visz valamerre.” Reménykeltő ezt egy olyan embertől hallani, aki hosszú ideig vezetékes víz nélkül élt a kisházában és tapasztalatból tudja, hogy minden ilyen jellegű probléma megoldható, csak idő és türelem kell hozzá.
A külső környezet rendebrakása, bent is rendet teremt.
Mindannyian hordozunk érzelmi, gondoloati mintákat, amiket szüleinktől vagy másoktól vettünk át és legtöbbször nem is vagyunk tudatában annak, hogy ezek mekkora mértékben képesek befolyásolni viselkedésünket és jóllétünket. Gábornak a kiköltözés, a lelassulás, a terményekre és az ételekre való figyelés segített saját magára is jobban figyelni, és észrevenni a negatív gondolati köreit és érzelmi mintáit. így jött rá arra, hogy ha túlságosan el vagyunk foglalva a fájdalmunkkal és a sérelmeinkkel, nem vesszük észre a megoldás kulcsát, még akkor sem, ha az orrunk előtt lóbálják.
Az állatoknak mindegy, hogy miért nem öljük meg őket.
Közelíthetünk etikai, egészségügyi, szellemi, praktikus vagy környezetvédelmi irányból, mindig a növényi étrendnél lyukadunk ki.
Hatalmas különbség van szimpla kalóriabevitel és táplálkozás között, ami nem csak üzemanyaggal látja el a szervezetet, de egész lényünket táplálja. A főzéssel már az étkezés előtt megkezdődik a ráhangolódás, ami fogadókész állapotba hozza az embert, de ha Gábort kérdezzük, ideális esetben ez a folyamat már a kertben elkezdődik.
Ne gondoljuk azt, hogy van túl kicsit lépés!
A növényi étrend nem csak a mi egyéni életünket teheti jobbá és könnyebbé, hanem a széndioxid kibocsátásunkat is radikálisan csökkenti, nem beszélve az állatok szenvedésének csökkentéséről.
A technológiától nem várhatjuk a klímaválság megoldását, ahogy saját életünk problémáinak megoldását sem. Egyéni szinten kell átalakítanunk a prioritásainkat és a környezettel való kapcsolatot ahhoz, hogy valódi változás történjen. A fogyasztói társadalomról sok rosszat el lehet mondani, de a jó hír az, hogy mi fogyasztók diktálunk, arra megy a világ, amerre mi toljuk.
Hallgassátok szeretettel Karalyos Gáborral készült felettébb izgalmas, szereteágazó és tanulságos beszélgetésünket.